Hogyan ünnepli a Pintér Béla és Társulata fennállásának 20 évfordulóját? Színházi előadással - egy szürreális forgatagba sűrítve 20 évet és a jelen pillanatot. Kegyetlenül őszinte, szókimondó karneváli őrület, ami kijózanító képet fest önmagunkról és az országról, ahol élünk.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Onsdag, 21. Oktober 2020 19:00
Ezerkilencszázkilencvennyolc december tizenhatodikán
Én kiléptem a Fő utcai lakásom ajtaján,
Mert akkor még ott laktam a bátyámmal együtt.
Az orrom előtt ment el a nyolcvanhatos busz,
A tizenkilences villamos meg nem járt éppen aznap.
Még csak délután három felé járhatott az idő
És azt hiszem, másnapos is voltam.
Szóval sok minden közrejátszhatott abban,
Hogy úgy döntöttem, inkább:
Elsétálok. Elsétálok.
Elsétálok. Elsétálok.
Ez utóbb jó ötletnek bizonyult, mert elég szépen kitisztult a fejem,
Mire fél négy körül beértem a Szkénébe,
Ahol már ott volt Béla, Évi, Kupa, Majka és a többiek,
Végigpróbáltuk az egész előadást,
Aztán elkezdtem bekészíteni a kellékeimet.
És ahogy szép sorban egymásra került az összes kellékem,
Egy dalt énekeltem magamban, amire még most is emlékszem
Hallelujah! Hallelujah!
Hallelujah! Hallelujah!
Most ugrálni fogok az időben össze-vissza
És úgy mondom el a dolgokat, ahogy eszembe jutnak.
Beugrik először a Szarajevói Fesztivál,
Aztán beugranak a cserkúti szilveszterek
Következik a disznóvágás a Kupáéknál,
S hirtelen eszembe jutnak az elvesztett emberek
Virág és Elemér. Virág és Elemér.
Virág és Elemér. Virág és Elemér.
Igen eszembe jutott Virág temetése
De az is, hogy sorban születtek a gyermekek.
Majkának, a Deáknak, nekem, Kupának
Évinek, Tündinek, Antinak és a Szilvinek
És eszembe jutottak azok is
Akiknek a Jóisten ezt nem adta meg.
Végül eszembe jutott a negyvenedik születésnapom,
Mikor a Béla föltette a zenéket, amiket szeretek
Lou Reed, Szécsi Pál, Máté Péter, Cserháti Zsuzsa,
De az első dal ez volt, hogy
Hallelujah! Hallelujah!
Hallelujah! Hallelujah!
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.”
Evita egy fogalom. Evita a nő - kultikus imádat és totális elutasítás között. Evita a megértett és eltaszított. Evita az…
Macskabál van az elhagyott színház ódon színpadán. Minden évben egyszer megrendezik a bált, és erre összegyűlnek a környék - nagyon…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
