A FATTYÚ

Dr. Csernus Imre önálló estjén a rá jellemző profizmussal és lényeglátással döbbent rá gondolkodásmódunk fricskáira, és állít fel bennünket említett kipárnázott helyünkről. Persze, ehhez előbb helyet is kell foglalnunk itt, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

A régi vicceket, tréfás meséket és pajzánságokat esmét új köntösbe bújtatja a szerző, a padláson porosodó pendelyeket megint kifehérítik s magukra öltik a leányok, menyecskék és asszonyok, a férfiak pedig fényesre kefélik csizmáik szárát, és országjáró útjára indul a “Medve kettő”, hogy az első Medvét oly féktelen szeretettel üdvözlő kicsi és nagy településeken újra megdolgoztassa a rekeszizmokat.

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”