Szépen megtervezett utazásunkat egyik pillanatról a másikra felboríthatja egy nem várt esemény – sztrájk, havazás vagy vulkánkitörés - hosszabb időre, földön marasztalva a repülőgépeket, kényelmetlen várócsarnokokban összezárva az utazókat . Az idő múlásával együtt növekvő unalom, bosszúság helyett akár jól is érezhetné magát a hasonló sorsra jutott nemzetközi társaság. Ez az élet adta ötlet inspirálta Vári Bertalan Harangozó-díjas táncos,koreográfust műsorának színpadra állításában.
A Terminal című darabban egymást tanítják meg saját nemzeti táncukra az utazók, így mutatják meg a világnak, hogy a mindennapos bosszúságok, kényszerpihenők közös szórakozássá varázsolhatók.
A táncosok egymás után fűzik sorba a tranzitban várakozó nemzetközi társaság táncait, zenéit, s bár a gép nem száll fel, az idő repül.
A kezdeti japán taiko ritmusok, és a vad afro táncok után gondolán érkezik a velencei karneválba a szívtipró hajós, tanúi lehetünk egy tradicionális zsidó esküvői ceremóniának, lakodalomnak. A spanyol flamencot, a csinos ír stewardess hölgyek sztepptáncát a jóképű takarító személyzettel, a görög szirtaki sodró lendületét időnként lírai, romantikus, játékos jelenetek ellenpontozzák, hogy a végén vérpezsdítő, mulatós cigánytáncban érje el csúcspontját a hangulat. Az est mindenki számára - kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül - igazi kulturális csemege és úgy repít körbe a nagyvilágban , hogy közben el sem hagyjuk a székünket.
